Katarzyna Tkaczyk
Fordította: Fazekas Márta


Egyesek szerint bármikor és bárhol, bármit megtehetsz, és körmöd szakadtáig harcolnod kell az álmaidért. Végtére is nincs fontosabb annál, amit akarsz!

…hát, már ha nem vagy éppen egy túrótorta, ahogy én. Akkor az egész ügy bonyolódik. Egy túrótortának nem lehetnek álmai, amiket megvalósít. Egy túrótorta egyáltalán nem is gondolkozhat. A túrótortának küldetése van, melyet teljesítenie kell. Különösen akkor, ha a sütemény–arisztokrácia krémjébe tartozik.

Elhihetitek nekem – én vagyok a legtúrótortább túrótorta, amilyet valaha láttatok. Krémes vagyok és sima, amit az apámtól, a legjobb hegyi túrótól örököltem; habos és édes, ahogy a tökéletes rétegek közé sült anyám; és vaníliás, ahogy pudingos őseim. Nedves, pirosasra sült, illatos és étvágygerjesztő. Valamennyi létező túrótorta kvintesszenciája, a cukrász mesterség remeke, sok nemzedéknyi őseim igyekezetének eredménye. Örökségemről beszélve büszkén mondhatnám, hogy közel állok az abszolút tökéletes túrótortához, és nem is vetném el vele nagyon a sulykot. Még épp csak elkészültem, amikor bizonyos körökben már azt rebesgették, hogy egyszer majd Lengyelország királya lesz belőlem. Büszkeség, csodálat és reményteli várakozás légkörében nevelkedtem.

Tudtam, hogy az én küldetésem abban áll, hogy egy ünnepi asztalon landolván szemet gyönyörködtessek, illatommal étvágyat gerjesszek és végül az ízlelőbimbóknak is örömet okozzak. Ezért alkottak meg. És tudjátok, tényleg szerettem volna az embereket szolgálni és valóra váltani legtitkosabb vágyaikat. Csakhogy nem így. Az volt a gondom, hogy nem tipikus túrótorta voltam. Nem akartam az örökségemet, nem nyugodtam bele a sorsomba. Úgy véltem, rettenetesen sivár és szomorú, hogy az életemnek éppen egy húsvéti asztalon kell véget érnie. Nem tetszett a dolog, dacára minden tudománynak, melyet apám, anyám és a nagyszüleim plántáltak belém. Valamennyi tilalomtól és utasítástól, az egész túrótorta–etikettől és mindannyi kötelességtől nálam már betelt a tepsi. Amióta csak az eszemet tudom, többet akartam ennél. Mindig is arról álmodoztam, hogy másképpen fogom szolgálni az embereket – másképp és innen sokkal messzebb. Terjeszkedni akartam – mégpedig valahol ott, ahová a túrótorta–hatalom keze már nem ér el.

Az álmodozás egészen elvette a józan eszem. Noha még nekem is őrültségnek tűnt ez az...